"Meg szeretném kérdezni, hogy akkor is ajánlják-e az amalgán tömés cseréjét, ha nincs mellette szuvasodás. Férjemnek van két régi amalgán tömése, érdemes-e kicseréltetnie, ha nincs velük gond. Másik dolog, hogyha tényleg kioldódik az amalgánból higany, akkor az csak az illetőbe jut be, akinek a szájában van, és lenyeli, vagy pedig a családjára is veszélyes (kijön a higanygőz a szájából pl., vagy eszünk az illető után vmit, tüsszent stb.) Azért is kérdezem, mert és terhes vagyok (és van egy kislányom is), és nagyon mondják, hogy bejut a magzatba a higany, nem tudom, hogy így okozhat-e gondot a férjem két amalgán tömése a magzatra és a kislányomra."
Az amalgám tömés cseréje, amennyiben emellett nincs másodlagos szuvasodás, nem feltétlen szükséges. Ezen túlmenően fogorvosi szemlélet kérdése, hogy ki mit ajánl. Rendelőnkben mi új amalgámtömést már nem készítünk, minden készülő tömés esztétikus fényrekötő tömőanyagból készül. Amennyiben a régi amalgámtömés mellett nincs új szuvasodás és a páciens lelki nyugalmát, esztétikai igényeit nem zavarják e régi tömések, mi nem javaslunk feltételen töméscserét. A biológiai fogászati szemléletű rendelőkben azonban azonnal nehézfém kivezetést ajánlanak és ezt a szemléletnek megfelelő módon igazolni is tudják. Nekem sajnos még nem volt lehetőségem kellő mélységgel belemerülni a fogászatnak ezen ágába, így nem tudok erről megalapozott véleményt adni. Így azt javaslom, mindenképp kérje ki nehézfém kivezetéssel foglalkozó fogorvos véleményét is.
Az amalgámtöméssel kapcsolatban pro és kontra számos érvet hozhatnak fel az adott tábor képviselői. Mivel megdönthetetlen, egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk, így a mi rendelőnk a középutat választotta: új tömés nem készül amalgámból, de nem erőltetjük egy megfelelően funkcionáló tömés cseréjét amennyiben ez semmilyen panaszt nem okoz.
Mindemellett azt gondolom, hogy a lelki nyugalom és az egészség fontos része, sőt szerintem a legfontosabb része. A gyógyulás, gyógyítás során nem csak a fizikai testet, hanem a lelki nyugalmat is figyelembe véve kell meghozni az legmegfelelőbb döntést, kezelést. Az áldott állapot során természetes, hogy minden kismama a lehető legnagyobb biztonságra törekszik. Ebből a szempontból helyes döntés lehet az izgalmat okozó tényezők kiküszöbölése, még akkor is, ha egyetemi esettanulmányok nem támasztják alá reálisan a vélt veszélyt.
