Fogpótlás cseréje, fogászati technikák

"Mikor érdemes egy hidat lecserélni? 15-18 évvel ezelőtt is megvoltak ezek a technikák?"

Ha egy hidat le kell venni, azt szerintem akkor tegyük, ha már tényleg szükség van rá – vagy funkcionális, vagy esztétikai szempontból. Ha nem muszáj, mert jól zár, szépen ki lett alakítva, akkor én nem bántanám - csak azért mert régi. Kellemetlenség, esetleg fájdalom, idő, energia és pénz. Előbb utóbb a természetes fogínysorvadás miatt úgyis valószínűleg cserélni kell, épp elég lesz akkor hozzányúlni. Egy szépen sikerült fogpótlást nem érdemes bántani, egyáltalán nem biztos, hogy egy modernebb anyagból annyival szebb pótlás készülne.
Ha viszont tényleg csúnya – valóban nagyon szép dolgokat lehet már elérni és természetes, vagy ahhoz nagyon közeli koronákat lehet már készíteni. A cirkon vázas, fémmentes híd ma már rutin fogpótlásnak számít, erről azonban akkoriban nem is álmodott senki.

Akkoriban épp csak elkezdték alkalmazni a megvilágítható „fehér” töméseket „Végre egy anyag ami fogszínű és nem hal el alatta a fog!” (Az addigi szilikát tömések alatt ugyanis gyakran elhalt, de hát ez volt csak az amalgám mellett…). A tömést megvilágító lámpa is épp akkor jött be, 1 percig kellett világítani egy réteget (ma 3-10 mp). Fémkerámia híd már volt, de jóval több úgynevezett K+B fém + műanyag hidat csináltak, mert a porcelánra még nem volt annyi embernek pénze. Ezek a fémkerámia hidak nem voltak olyan szépek még mint a maiak, a fém is jóval vastagabb volt, és az akkori porcelán leplező poroknál is vannak ma már sokkal kifinomultabb, szebb anyagok… Nem voltak még meg a mai technikák, és nem volt meg ez az esztétikai szemlélet sem, sokkal inkább a funkció helyreállítása volt a cél.